• Magyar
  • English

Malomtanya Étterem

Pincetulajdonosok Egyesülete

Szechenyi 2020

ZemplÉN Info

Széchenyi 2020

Szechenyi2020

Magyar Falu Program

Mikóháza belterületi vízrendezés

Belterületi vízrendezés

FUTURA, Mosonmagyaróvár

Jelenlegi hely

Címlap » Gyöngyösbokréta Népdalkör

Hagyományok, népszokások

http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/mikulka1.jpgA község lakossága körében úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt még elevenen éltek a különböző szokások. Az évszázadok során a falu közössége olyan önmagára nézve tartósan érvényes vagy kötelezően elfogadott követelményeket hagyományozott át generációról generációra, melyek a társadalmi együttélésre, az életmódra, ünnepekre, a munkafolyamat bizonyos elemeire vonatkoztak. Jelentős részüket a falu idősebb nemzedéke máig megőrizte. A helyi népszokások többségét a Mikóházi Népi Együttes tagjai ápolták majd két évtizeden keresztül.

 

http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/mikulka2.jpg„Gyöngyösbokréta néven azt a rendszeresen visszatérő színházi látványosságot ismerjük, amely parasztcsoportok tánc, ének és játékbemutatóiból állt Budapesten 1931-től 1944-ig, minden év augusztus 20-a táján. A néptáncon, népzenén és a színpadi bemutatókon keresztül egy sajátos kulturális mozgalom bontakozott ki. Hatása a hagyományőrzés szempontjából is jelentős, de abban is, hogy a magyar parasztság körében kulturális területen addig egyedülállóan nagyszámú tömeget mozgatott meg. Nevezhetjük ezt a kulturális mozgalmat a kialakulóban lévő magyar néptáncmozgalom egyik legfontosabb szakaszának is.
A bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A szövetség összefogta és irányította a „fiókszervezeteket”, és szervezte a bemutatókat. A több mint 100 helyi szervezet a szövetség fennállása alatt mintegy 4000 tagot számlált. http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/mikulka3.jpgAz első budapesti bemutatót a főváros kezdeményezte, majd továbbra is szervezete s anyagilag támogatta. A Gyöngyösbokréta megszervezése, elnevezése, a bemutatók rendezése Paulini Béla nevéhez fűződik. Paulini eredetileg újságíró volt, s különböző irodalmi és műkedvelő színpadi munkák után 50 éves korában kitűnő szervező készségével és ügyszeretetével a népművészeti mozgalom élére. Kora társadalmi és politikai nézeteivel való kompromisszumok útján megnyerte a kormányzat teljes támogatását. A köztudatban a Gyöngyösbokréta-bemutatók és mozgalom emléke máig él. A Gyöngyösbokréta előadásai csak az elemi színreviteli követelményeknek tettek eleget, mégis teret kapott a hagyomány többé-kevésbé hiteles formában való bemutatása.

 

Mikóháza is része volt a Gyöngyösbokréta mozgalomnak. Amit bemutattak, egy kedves népi szokás: búcsúztatója egy olyan menyasszonynak, aki apátlan anyátlan árva s nem a szülei nevelték föl, míg menyasszonnyá serdült. http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/mikulka4.jpgAztán párba fogózott nyoszolyó asszonyai, koszorús lányai élén ünnepélyes menetben halad, fehér ruhában, fehér mennyasszonyi koszorúval homlokán. Két vőfélye fogja közre, akiknek magas rangját két keskeny, a végén kevés hímzéssel díszített kendő mutatja. Egyikük tarka kendőkből szerkesztett zászló félét is emel, zöld lombbal a zászlórúd csúcsán. Így halad a menet, vidám énekszóval:

„…….A paszulya szára fölfutott a fára,
Üresen maradat már a Maczkóné háza.

Ez az a történet, amit a mikóházi bokréta, Mikulka János iskolaigazgató fiai, lányai bemutattak. Egy népies mozzanat egy magyar falu életéből. Egyedül Mikóháza maradt a Gyönygyösbokrétában a görög katolikus magyarság egyedüli képviselőjeként.

Egykoron Mikóháza az alábbiak szerint szerepelt a Bokrétások repertoárjában:
Mikóháza (68) Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Mikula János tanító) 1934. Leánykar, árva leány lakodalma. 1935, 1936. VIII., 1938. Betlehemes játék. 1939. Rezgős csárdás. 1940, 1942. – ÁNE. Ft. 24., 37., MTA. Ft. 497. Rezgő csárdás, férfitáncok, leánytán

http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/nepdalkor1.jpgAz együttest Pataki Sándor alapította, aki 1949. augusztus 15-én került a faluba a leváltott régi postamestert helyettesíteni. Megjelenése után rövid idő alatt felmérte a hagyományok, a népzene, a táncolás és a szép énekhangok értékeit. Tanulva-tanítva művészeti vezetővé emelkedett, lelkes, fáradhatatlan munkával, szervező, irányító készségével, felesége támogatásával a község történetében a legsikeresebb és legnívósabb kulturális élet bontakozott ki. A helyi népszokások többsége hamarosan a népi együttes programjára került. Az együttes, célkitűzéseinek megfelelően, sokszínűségre törekedett, több lábon állt. A változatosság gyönyörködtet alapelvet a következő négy területen valósította meg: a népdal, népzene alkalmazásában, a népi tánc színrevitelében, a helyi hagyományok, szokások feldolgozásában és a színjátszásban.
 

A kóruséneklés mellett, főleg az asszonykórusból, önálló műfajjá lépett elő a szólóéneklés. A szép hang, az eredetiség dominált. A helyi szokásokat ismertető néptáncok feldolgozásai a legnépszerűbb produkciók közé tartoztak. http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/nepdalkor2.jpgA táncokat a legkisebb gyermekek is könnyen elsajátították, az ugyanazon táncok számtalan variációban léteztek. Számos színművet dolgoztak fel és adtak elő az évek során, melyben az egyéni szunnyadó képességek prózai szerepekben is megmutatkoztak.

A népi együttes sokoldalú munkája a hatvanas évek elejére teljesedett ki, érte el teljesítményének csúcsát. Az összeszokottság, a zenei és mozgásanyag, a kicsiszolt énekhang, a prózai művek szerepeinek, karaktereinek megformálása mind-mind erre az időre érte el a legmagasabb szintet. 1962. június 3-án az együttes művészeti vezetője kapta meg a "Szocialista kultúráért" kitüntetést, augusztus 26-án pedig méltán érdemelte ki az egész együttes is a hasonló díjat. 1965-ben az együttes túl volt már a 250-ik előadásán. Bejárta az egész országot. Megfordult a Dunántúlon, 5 alkalommal lépett fel Budapesten, beutazta Szabolcs-Szatmár megyét, s otthonosan mozgott saját megyéjében. 1964-ben vezetője hosszabb időre kórházba került, s mire 1967-ben hazakerült, már nem volt kivel újrakezdeni. Az országos hírnévre szert tett, sikert, elismerést halmozó Mikóházi Népi Együttes 1967 végére megszűnt.

http://mikohaza.digitalsystem.hu/sites/default/files/image/page/nepdalkor3.jpgMűvészeti vezetője, Pataki Sándor szociológiai pontosságú ráérzéssel indokolta a bekövetkezett vég körülményeit: "Azt mondják, elkezdeni is, befejezni is idejében kell mindent. Mi jókor kezdtük ... Befejezni meg az idő fejezte be." Igen, mert a a hatvanas évekre jellemző társadalmi mobilitási folyamat a faluban akkor vált tömegessé. A parasztnak nevelődöttek kiöregedtek, a fiatalok ekkor léptek le a faluból, akik már nem akartak parasztok lenni. "S ezt a menekülést, ahogy utánagondolok, az együttesi munka is segítette. Nemcsak azzal, hogy látókörüket tágította ... Szűk lett nekik a falu. Az együttes önmagát számolta fel. Mikor ezek a fiatalok kezdtek elhelyezkedni, nem otthon találtak, illetve otthon nem találtak megfelelő lehetőséget rá, szétszóródtak az országban, vagy bejárók lettek, továbbtanultak."

A Mikóháziak, az egykori együttesi tagok az évek múlásával sem feledték kedvenc "Sanyi bácsi"-jukat.

magyar