Mikóházi református templom és egyházközség
A mikóházi reformátusok élete 1987-ig szorosan összekapcsolódott az egykor nagy létszámú felsőregmeci anyaegyház életével, a mikóházi kis közösség ennek szórványa volt. Az 1980-as években a mikóházi hívek, néhány család – akik addig hűségesen, időjárási viszontagságoktól és távolságtól, fáradságtól és kényelmetlenségtől nem akadályoztatva, többnyire gyalog vagy kerékpárral, később autóval jártak Felsőregmecre az istentiszteleti alkalmakra – elhatározták, hogy egy kis templomot építenek. 1985-ben az állami és egyházi vezetőkkel való küzdelmes tárgyalások után kezdődhetett el az építkezés. A hívek áldozatos munkájával 1987-re készült el, ekkor volt felszentelése. Az azóta eltelt évek bizonyították, hogy az áldozat és igyekezet nem volt hiábavaló. A most már 70 főt számláló gyülekezet számára igazi otthonná vált templomunk. A hívek,mint saját otthonukat, gondosan vigyázzák, szépítik, rendben tartják. Az elmúlt években új tetőt, új burkolatot, új ablakokat, ajtókat kapott, és ezeknek cseréjét a gyülekezet tagjai többnyire maguk végezték el. Adományként szószékkorona, szőnyegek, terítők, faragott virágállvány ékesítik, fűtése-hűtése is megoldott. Új kerítés, szép, rendezett kert veszi körül.
Reménységünk van arra, hogy nemcsak külsőképpen, de lelkiekben is gyarapodtunk az elmúlt években. A rendszeres istentiszteleteken túl is igyekszünk találkozni, egymást hitünkben erősíteni. Minden évben megrendezzük a Mikóházi Reformátusok Csendesnapját, melyen áhítat, előadás után beszélgetések, ebéd, sütemények teszik közvetlenné az együttlétet. Többször csatlakoztunk a Házasság Hete rendezvényeihez és ez alkalomból tartottunk ünnepi istentiszteleteket, melyeket szeretetvendégség követett. Gyermekeink rendszeresen adnak műsort Anyák napján, Karácsonykor, és megünnepeljük nemzeti ünnepeinket is. Az ünnepi istentisztelet befejezéseképpen a mikóújfalusiaktól (Erdély) kapott történelmi fordulópontokra emlékeztető kopjafánál tartunk megemlékezést. Minden keresztelés és konfirmáció igazi örömünnep számunkra. 2024-ben, a gyülekezet történetében először fordult elő, hogy öt gyermek konfirmált. Lelkesítő élmény volt.
2020-ban, amikor a Covid járvány miatt korlátozásokat kellett bevezetni a templomi alkalmak megtartásában, a gyülekezeti tagok javaslatára, mivel templomunk az ünnepi istentiszteleteken rendszerint zsúfolásig megtelik, szabadtéri Karácsony esti istentiszteletet tartottunk. Ez olyan szép alkalom volt, hogy azóta is ragaszkodnak hozzá a testvérek.Immár hagyomány, hogy az Ige a templomajtóból szól, a gyerekek a templom lépcsőjéről szavalnak, a családok a templom előtti téren gyülekeznek és örvendezünk együtt az isteni szeretet csodájának.
A mikóházi testvérek szívesen vesznek részt egyházmegyei rendezvények szervezésében. Vendégül láttuk már a Szórvány és kis gyülekezetek, a Hegyközi Presbiterek, a Hegyközi Asszonykörök Találkozóját.Örömmel tölt el bennünket, hogy átélhetjük egy nagyobb közösségben másokkal való összetartozásunkat a Krisztusban.
Az előzőekben leírtakból remélhetően kitűnik, hogy a gyülekezet kis lélekszáma ellenére is Urához, egyházához, a hitben testvérekhez ragaszkodó gyülekezet,és boldogan él a lehetőségekkel, melyek adatnak, hogy hitében, keresztyén életében növekedjen.
A zsoltárossal együtt kiálthatjuk hálás szívvel Istenünk megőrző és megsegítő szeretetét megtapasztalva:
”Áldott az Úr, napról napra gondot visel rólunk Szabadító Istenünk!”
Zsoltárok 68,10.
Baksy Jánosné lelkipásztor
