Pályázati azonosító: CSSP-NEPZENE-2023-0179
„Édesanyám lánya vagyok…”
A Mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör Egyesület sikeresen pályázott a Csoóri Sándor Alap által kiírt népzenei pályázatra.
Ennek köszönhetően az elmúlt időszakban is igyekeztünk minden lehetőséget megkeresni, hogy helyi hagyományainkat, népdalainkat tovább éltessük, s tovább adjuk a következő generációnak.
A pályázati időszak: 2023. július 01-től, 2024. június 30-ig tartott.
Kiemelt eseményeink, eredményeink ebben az időszakban:
A közösségi nevelés megvalósítását nagyon fontosnak tartottuk végig a pályázat megvalósítása időszakában. Erre jó alkalmat adtak a jó hangulatú próbák, a különböző programokon való közös részvételek.
Az elmúlt időszakban elért sikerek, eredmények megerősítenek bennünket abban, hogy tovább kell éltetni népdalainkat, néphagyományainkat!
Köszönjük a Csoóri Sándor Alap támogatását!
Szent Cirill és Szent Metód napi ünnepségen való részvétel a mikóházi görögkatolikus templomban.
2023. július 29.
Mária-napi Kórustalálkozóról, melynek helyszíne Rudabányácska.
2023. szeptember 02.
Mikóházi betlehemes előadása – Szlovákiai testvértelepülésen Bodrogmezőn – (Polyany).
2023. december 10.
Mikóházi betlehemes előadása – IV. gyertyagyújtás Mikóházán.
2023. december 23.
Részvétel a Trianoni megemlékezésen Mikóházán a Palacka-hegyen kialakított történelmi emlékhelyen.
2024. június 02.
Szőttes kiállítás.
Szőtteseit bemutatta: Patkó Csabáné Rózsika.
2024. június 19.
A Mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör Egyesület 2020-ban alakult. Az egyesület célja a népdalkincs őrzése, a népdalkör szervezése, ezen keresztül a kulturális tevékenység szervezése, a népi kulturális örökség óvása, a mindezekkel kapcsolatos ismeretek, élmények valamennyi generációhoz való eljuttatása.
Az Egyesület elnöke: Vargáné Hutkai Ágnes
Az egyesület tagjai:
Palágyi Józsefné
Szombatiné Emri Krisztina
Takács Anikó
Fügei Pálné
Varga Elekné
Gergely Tiborné
Varga Gyuláné
Hutkai Dánielné
Emriné Pletenyik Mónika
Vágó Enikő
A község lakossága körében úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt még elevenen éltek a különböző szokások. Az évszázadok során a falu közössége olyan önmagára nézve tartósan érvényes vagy kötelezően elfogadott követelményeket hagyományozott át generációról generációra, melyek a társadalmi együttélésre, az életmódra, ünnepekre, a munkafolyamat bizonyos elemeire vonatkoztak. Jelentős részüket a falu idősebb nemzedéke máig megőrizte. A helyi népszokások többségét a Mikóházi Népi Együttes tagjai ápolták majd két évtizeden keresztül.
„Gyöngyösbokréta néven azt a rendszeresen visszatérő színházi látványosságot ismerjük, amely parasztcsoportok tánc, ének és játékbemutatóiból állt Budapesten 1931-től 1944-ig, minden év augusztus 20-a táján. A néptáncon, népzenén és a színpadi bemutatókon keresztül egy sajátos kulturális mozgalom bontakozott ki. Hatása a hagyományőrzés szempontjából is jelentős, de abban is, hogy a magyar parasztság körében kulturális területen addig egyedülállóan nagyszámú tömeget mozgatott meg. Nevezhetjük ezt a kulturális mozgalmat a kialakulóban lévő magyar néptáncmozgalom egyik legfontosabb szakaszának is.
A bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A szövetség összefogta és irányította a „fiókszervezeteket”, és szervezte a bemutatókat. A több mint 100 helyi szervezet a szövetség fennállása alatt mintegy 4000 tagot számlált.
Az első budapesti bemutatót a főváros kezdeményezte, majd továbbra is szervezete s anyagilag támogatta. A Gyöngyösbokréta megszervezése, elnevezése, a bemutatók rendezése Paulini Béla nevéhez fűződik. Paulini eredetileg újságíró volt, s különböző irodalmi és műkedvelő színpadi munkák után 50 éves korában kitűnő szervező készségével és ügyszeretetével a népművészeti mozgalom élére. Kora társadalmi és politikai nézeteivel való kompromisszumok útján megnyerte a kormányzat teljes támogatását. A köztudatban a Gyöngyösbokréta-bemutatók és mozgalom emléke máig él. A Gyöngyösbokréta előadásai csak az elemi színreviteli követelményeknek tettek eleget, mégis teret kapott a hagyomány többé-kevésbé hiteles formában való bemutatása.
Mikóháza is része volt a Gyöngyösbokréta mozgalomnak. Amit bemutattak, egy kedves népi szokás: búcsúztatója egy olyan menyasszonynak, aki apátlan anyátlan árva s nem a szülei nevelték föl, míg menyasszonnyá serdült. Aztán párba fogózott nyoszolyó asszonyai, koszorús lányai élén ünnepélyes menetben halad, fehér ruhában, fehér mennyasszonyi koszorúval homlokán. Két vőfélye fogja közre, akiknek magas rangját két keskeny, a végén kevés hímzéssel díszített kendő mutatja. Egyikük tarka kendőkből szerkesztett zászló félét is emel, zöld lombbal a zászlórúd csúcsán. Így halad a menet, vidám énekszóval:
„…….A paszulya szára fölfutott a fára,
Üresen maradat már a Maczkóné háza.
Ez az a történet, amit a mikóházi bokréta, Mikulka János iskolaigazgató fiai, lányai bemutattak. Egy népies mozzanat egy magyar falu életéből. Egyedül Mikóháza maradt a Gyönygyösbokrétában a görög katolikus magyarság egyedüli képviselőjeként.
Egykoron Mikóháza az alábbiak szerint szerepelt a Bokrétások repertoárjában:
Mikóháza (68) Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Mikula János tanító) 1934. Leánykar, árva leány lakodalma. 1935, 1936. VIII., 1938. Betlehemes játék. 1939. Rezgős csárdás. 1940, 1942. – ÁNE. Ft. 24., 37., MTA. Ft. 497. Rezgő csárdás, férfitáncok, leánytán
Az együttest Pataki Sándor alapította, aki 1949. augusztus 15-én került a faluba a leváltott régi postamestert helyettesíteni. Megjelenése után rövid idő alatt felmérte a hagyományok, a népzene, a táncolás és a szép énekhangok értékeit. Tanulva-tanítva művészeti vezetővé emelkedett, lelkes, fáradhatatlan munkával, szervező, irányító készségével, felesége támogatásával a község történetében a legsikeresebb és legnívósabb kulturális élet bontakozott ki. A helyi népszokások többsége hamarosan a népi együttes programjára került. Az együttes, célkitűzéseinek megfelelően, sokszínűségre törekedett, több lábon állt. A változatosság gyönyörködtet alapelvet a következő négy területen valósította meg: a népdal, népzene alkalmazásában, a népi tánc színrevitelében, a helyi hagyományok, szokások feldolgozásában és a színjátszásban.
A kóruséneklés mellett, főleg az asszonykórusból, önálló műfajjá lépett elő a szólóéneklés. A szép hang, az eredetiség dominált. A helyi szokásokat ismertető néptáncok feldolgozásai a legnépszerűbb produkciók közé tartoztak. A táncokat a legkisebb gyermekek is könnyen elsajátították, az ugyanazon táncok számtalan variációban léteztek. Számos színművet dolgoztak fel és adtak elő az évek során, melyben az egyéni szunnyadó képességek prózai szerepekben is megmutatkoztak.
A népi együttes sokoldalú munkája a hatvanas évek elejére teljesedett ki, érte el teljesítményének csúcsát. Az összeszokottság, a zenei és mozgásanyag, a kicsiszolt énekhang, a prózai művek szerepeinek, karaktereinek megformálása mind-mind erre az időre érte el a legmagasabb szintet. 1962. június 3-án az együttes művészeti vezetője kapta meg a „Szocialista kultúráért” kitüntetést, augusztus 26-án pedig méltán érdemelte ki az egész együttes is a hasonló díjat. 1965-ben az együttes túl volt már a 250-ik előadásán. Bejárta az egész országot. Megfordult a Dunántúlon, 5 alkalommal lépett fel Budapesten, beutazta Szabolcs-Szatmár megyét, s otthonosan mozgott saját megyéjében. 1964-ben vezetője hosszabb időre kórházba került, s mire 1967-ben hazakerült, már nem volt kivel újrakezdeni. Az országos hírnévre szert tett, sikert, elismerést halmozó Mikóházi Népi Együttes 1967 végére megszűnt.
Művészeti vezetője, Pataki Sándor szociológiai pontosságú ráérzéssel indokolta a bekövetkezett vég körülményeit: „Azt mondják, elkezdeni is, befejezni is idejében kell mindent. Mi jókor kezdtük … Befejezni meg az idő fejezte be.” Igen, mert a a hatvanas évekre jellemző társadalmi mobilitási folyamat a faluban akkor vált tömegessé. A parasztnak nevelődöttek kiöregedtek, a fiatalok ekkor léptek le a faluból, akik már nem akartak parasztok lenni. „S ezt a menekülést, ahogy utánagondolok, az együttesi munka is segítette. Nemcsak azzal, hogy látókörüket tágította … Szűk lett nekik a falu. Az együttes önmagát számolta fel. Mikor ezek a fiatalok kezdtek elhelyezkedni, nem otthon találtak, illetve otthon nem találtak megfelelő lehetőséget rá, szétszóródtak az országban, vagy bejárók lettek, továbbtanultak.”
A Mikóháziak, az egykori együttesi tagok az évek múlásával sem feledték kedvenc „Sanyi bácsi”-jukat.
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Csoóri Sándor Alap
Pályázati azonosító: CSSP-NEPZENE-2018-0221
„Szépen szól a mikóházi nagyharang…”
A mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör a Csoóri Sándor Alap által kiírt nyertes pályázatnak köszönhetően egy nagyon gazdag, tartalmas időszakot tudhat maga mögött.
Kiemelt eseményeink, eredményeink:
Az elmúlt időszakban elért sikerek, eredmények megerősítenek bennünket abban, hogy tovább kell éltetni népdalainkat, néphagyományainkat!
Köszönjük a Csoóri Sándor Alap támogatását!
Észak-Magyarország megyei napilap újságcikke Népdalkörünkről!
2019. január 21.
Az év elején keresett meg a megyei napilapunk újságírója, azzal, hogy látta Mikóháza honlapján, hogy sikeresen pályáztunk a Csoóri Sándor Alaphoz a „Szépen szól a mikóházi nagyharang…” című pályázatunkkal, s ezzel kapcsolatban kérdezett, hogy milyen célból készítettük a pályázatot, s milyen feladatokat tűztünk ki magunk elé. Elmondtam, hogy két nagy célt tűztünk magunk elé. Az egyik, hogy a szakmai színvonalunkat szeretnénk erősíteni, jobbá tenni. A másik, hogy még több figyelmet szeretnénk fordítani a közösségi nevelésre, nem csak a népdalkörön belül, de kívül is.
Kíváncsi volt arra is, hogy mi a jellegzetessége, különbözősége a Mikóházán énekelt népdaloknak. Erre igazán nem tudtam szakmailag megalapozott választ adni, csak a tapasztalataimat tudtam elmondani.
A riportról az alábbi cikk jelent meg a napilapban!
Szereplés az Újhelyi Kórusok és Énekes csoportok XXIII. találkozóján Sátoraljaújhelyben.
2019. március 28-án
Szakmai vezetőnk a sátoraljaújhelyi Intervox női karnak is tagja, ennek köszönhetően kaptunk meghívást március végén az Újhelyi kórusok és énekes csoportok találkozójára, amelyet a Latabár Színházban tartottak Sátoraljaújhelyben.
Szakmai vezetőnk nyilatkozott a Zemplén Televíziónak, ahol említést tett a Csoóri Sándor Alaphoz benyújtott nyertes pályázatunkról.
Felléptek Sátoraljaújhely közoktatási intézményeinek énekkarai, kórusai, a református egyházi kórus és a sátoraljaújhelyi művelődési központ női kara az Intervox.
Ezen az ünnepélyes alkalmon citerás csoportunkkal méltón képviseltük a népzenét, a népdalokat.
Résztvevők névsora:
1. Hutkai Dánielné – szakmai vezető
2. Gergely Tiborné
3. Fügei Pálné
4. Vargáné Hutkai Ágnes
5. Varga Elekné
6. Emriné Pletenyik Mónika
7. Varga Gyuláné
8. Palágyi Józsefné
9. Pletenyik Béláné
10. Pandák Pál – citera csoport vezetője
11. Hutkai Soma
12. Füredel Ruben
13. Füredel Kira
14. Varga Tímea
„Ködellik Mátra…” Eger
2019. június 01.
Amikor a Csoóri Sándor Alaphoz benyújtottuk a pályázatunkat vállaltuk, hogy a KÓTÁ-nak tagjai leszünk, s több év kihagyás után felkészülünk, s részt veszünk minősítésen. Ezeket a vállalásainkat teljesítettük. Év elején tagjai lettünk a KÓTÁ-nak, s figyeltük az országos minősítések helyszíneit, hogy melyikre jelentkezzünk. Eger volt hozzánk a legközelebb, ezért ide jelentkeztünk.
Szakmai vezetőnk egy szatmári csokrot és egy helyi gyűjtésű dalokból álló csokrot állított össze, amelyet nagy lelkesedéssel tanult meg a csoport. A citerás csoport velünk együtt párhuzamosan járt a próbákra, s tanulták meg ők is a dalokat citerán, hogy közösen tudjuk majd jó szinten előadni a minősítésen és a különböző fellépések alkalmain.
Az előző években három alkalommal volt már ezüst minősítésünk, s nagyon szerettünk volna arany minősítést elérni, ezért szorgalmasan jártunk a próbákra, s igyekeztünk mindenben együttműködni szakmai vezetőnkkel és a citeracsoport vezetőjével.
A minősítésre készen lettek az új blúzok és kötők, amelyeknek nagyon örültünk, mert ezek nagyon szépre sikerültek, s így méltóbban tudtuk képviselni helyi hagyományos öltözékünket.
Nagy izgalommal léptünk színpadra. Szakmai zsűri előtt nem mindennap szerepelünk. A sok próbának köszönhetően a maximumot tudtuk nyújtani, így elégedettek voltunk magunkkal a minősítés eredményétől függetlenül.
Az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni, mert tovább kellett utaznunk Sárrétudvariba.
Másnap telefonos érdeklődésünkre megtudtuk Bimbó Zoltán szervezőtől, hogy arany minősítést sikerült elérnünk. Egy álom vált valóra számunkra. Nagy volt az öröm!
Ezt követően megkerestem Birinyi Józsefet, akivel már személyesen találkoztam Örkényben a tavasz folyamán a népdalkör vezetők továbbképzésén. Kértem, hogy tájékoztasson a minősítésen való szereplésünkről, véleményéről.
Nagy örömömre átküldte jegyzetét, amelyben sok kritikai észrevétel, javaslat szerepelt.
Mindezeket figyelembe véve tervezzük majd a következő időszakban további tevékenységünket!
A minősítésen résztvevők névsora:
1. Hutkai Dánielné – szakmai vezető (a minősítésen citerázott is)
2. Varga Gyuláné
3. Emriné Pletenyik Mónika
4. Vargáné Hutkai Ágnes
5. Varga Elekné
6. Gergely Tiborné
7. Vágó Enikő
8. Pletenyik Béláné
9. Fügei Pálné
10. Szombatiné Emri Krisztina
11. Pandák Pál – citeracsoport vezetője
12. Varga Tímea
13. Hutkai Soma
14. Füredel Kira
Népzenei Fesztivál – Sárrétudvari
2019. június 1.
Első alkalommal vettünk részt Sárrétudvariban a Nótakör szervezésében megvalósuló Népzenei Fesztiválon.
Nem ismertük a szervezőket, Pandák Pálnak köszönhetően kaptunk meghívást.
Az Egerben megvalósuló minősítésünk után vállaltuk, hogy elutazunk Sárrétudvari nagyközségbe. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen is egy hagyományosan megrendezett Népzenei Fesztivál.
Nagy szeretettel fogadtak a szervezők. Kicsit késtünk, de ez nem jelentett problémát. Lehetőséget kaptunk a rövid felkészülésre, próbára, majd a színpadra lépésre várakozás közben „csodadolgokat” tapasztaltam.
A nagyrészt nyugdíjas korosztályhoz tartozó hölgyek és urak nagyon elegánsan voltak felöltözve. Szemet gyönyörködtető volt a ruhájuk, szép frizurák, sminkek. Sajnos a nyugdíjasok nagy része úgy gondolja, hogy nyugdíjas lett, nem kellenek már ezek a dolgok. Pedig nagyon is fontos és szükséges megmutatni a környezetünknek, hogy mi is tudunk elegánsak, szépek lenni, s a színpadra lépve olyan értékeket megmutatni, amelyek követésre méltók.
A fellépő csoportok és az egyéni énekesek is magas színvonalon adták elő műsorukat, amelyek kellemes szórakozást biztosítottak mindannyiunk számára. A jó hangulatot csak fokozta, hogy lehetőségünk volt együtt énekelni a közismert dalokat az előadókkal.
Nagy öröm volt számomra, hogy a Bakator együttes is részt vett a fesztiválon. Minőségi zenélésük csak emelte a program színvonalát.
Tökéletes volt a helyszín, ahol a fesztivál megrendezésre került. Mindenki terített asztal mellett nézhette végig a fellépők műsorát, majd a közös táncra is lehetőségünk volt.
Érdemes volt elfogadni a meghívást, s részt venni a Sárrétudvari Nótakör fantasztikusan megrendezett Népzenei Fesztiválján.
Számomra példaértékű volt az a hozzáállás, ahogy a Nótakör tagjai eleget tettek a feladataiknak, s mindezt jókedvűen, mosolyogva, s örömtelien tették.
(Még késő este is!)
Citerás, fiatal gyermekeink rácsodálkoztak a nótákat hallgatva, hogy ilyen műfaj is van? (Nem nagyon hallgat a mai fiatalság népdalokat, nótákat.) Most számukra egy újabb lehetőséget mutattunk meg a zene területén, s örömmel ismerkedtek az elhangzott dalokkal.
Nagy öröm és élmény volt számunkra részt venni Sárrétudvariban a Népzenei Fesztiválon.
Sárrétudvariban fellépők névsora:
1. Hutkai Dánielné – szakmai vezető (citerázott is)
2. Varga Gyuláné
3. Emriné Pletenyik Mónika
4. Vargáné Hutkai Ágnes
5. Varga Elekné
6. Gergely Tiborné
7. Vágó Enikő
8. Pletenyik Béláné
9. Fügei Pálné
10. Szombatiné Emri Krisztina
11. Pandák Pál – citeracsoport vezetője
12. Varga Tímea
13. Fürdel Kira
14. Hutkai Soma
Opole Lubelskie – Lengyelország
Testvértelepülésen való fellépés, szereplés a Helyi Termékek Ünnepén!
2019. június 28-29-30. július 01.
Polgármesterünk felkérésének eleget téve népdalkörünk képviselte településünket Lengyelországban – Opole Lubelskie-ben – a Helyi termékek ünnepén.
A felkérés arról is szólt, hogy június 30-án délután népdalkörünk lépjen fel a városi parkban az Amfiteatrum színpadán, ahol különböző lengyel népzenei és népi együttesek, csoportok szórakoztatták az érdeklődőket. Mutassuk be az általunk képviselt magyar népdalokat.
Előzetesen már tájékoztattak bennünket arról, hogy a Lublin megyei székhelyű városi televízió élő egyenes adást fog közvetíteni a fesztiválról, s bennünket is felkértek, hogy vállaljuk a szereplést. Nagy izgalommal vettünk részt ebben. Előzetesen próba felvétel volt, majd élő egyenes adásban énekeltük el a mikóházi gyűjtésű csokorból a „Sárgadinnye…” című népdalunkat.
Ezt követően került sor a színpadon való fellépésre.
Sok érdeklődő hallgatta, citera kísérettel népdalcsokrainkat. Készültünk az „Odakünn az erdőn…” című lengyel népdallal is, amelyet a közönség nagy tapssal köszönt meg.
Nagy élmény volt számunkra a lengyel testvértelepülésen való részvétel és fellépés.
A delegáció tagjai:
1. Hutkai Dánielné
2. Emriné Pletenyik Mónika
3. Fügei Pálné
4. Pletenyik Béláné
5. Szombatiné Emri Krisztina
6. Varga Elekné
7. Pandák Pál – citera
A Csoóri Sándor Alap által kiírt pályázaton a mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör sikeresen pályázott.
A „Mikóháza szép helyen van…” című pályázata – CSSP-NEPZENE-2020-0103 – támogatásban részesült.
A megvalósítás időtartama: 2020. július 01-től 2021. június 30-ig tart.
2021. június 24-én meghosszabbításra került a pályázat megvalósítási időtartama,
– és ezzel összefüggésben a beszámolási határideje –
a veszélyhelyzet időtartamával megegyező mértékben.
BESZÁMOLÓ A PÁLYÁZAT MEGVALÓSÍTÁSÁRÓL
Pályázati azonosító: CSSP-NEPZENE-2020-0103
„Mikóháza szép helyen van…”
A mikóházi Gyöngyösbokréta Népdalkör a Csoóri Sándor Alap által kiírt nyertes pályázatnak köszönhetően az elmúlt pandémiás időszakban is igyekezett minden lehetőséget megkeresni, hogy helyi hagyományainkat, népdalainkat tovább éltessük, s tovább adjuk a következő generációnak.
Kiemelt eseményeink, eredményeink:
Ősszel megvalósuló programjaink, amelyek nem szerepelnek a pályázat szakmai beszámolójában:
Részvétel Rudabányácskán a Mária napi találkozón, Sárrétudvariban a Nótás találkozón, s a Mikóházi falunapon az ünnepélyes megnyitón énekeltünk helyi gyűjtésű népdalcsokrot citera kísérettel.
A közösségi nevelés megvalósítását nagyon fontosnak tartottuk végig a pályázat megvalósítása időszakában. Erre jó alkalmat adtak a jó hangulatú próbák, a különböző programokon való közös részvételek.
Az elmúlt időszakban elért sikerek, eredmények megerősítenek bennünket abban, hogy tovább kell éltetni népdalainkat, néphagyományainkat!
Köszönjük a Csoóri Sándor Alap támogatását!
„Szállást keres a szent család…” eléneklése a görögkatolikus templomban.
2020. december 13.
III. adventi gyertya meggyújtása
2020. december 13.
Mikóházi betlehemes előadása a görögkatolikus templomban.
2020. december 24.
A görögkatolikus templom kertben feldíszített tojásfa körül helyi gyűjtésű népdalok éneklése,
helyi húsvéti hagyományok felelevenítése.
2021. április 06.
Pálinkaházunk kiállításának megtekintése.
Helyi gyűjtésű népdalok éneklése, helyi hagyományok felelevenítése.
2021. június 08.
„Mikóháza kulturális értékeinek bemutatása.”
Kiállítás megnyitója Közösségi Házunk kiállító termében.
2021. június 02.
Szent Cirill és Szent Metód napi ünnepségen való részvétel a
mikóházi görögkatolikus templomban.
2021. július 31.
Szőttes kiállítás megnyitója és bemutatása
Varga Gyuláné tulajdonában lévő kézimunkákból
2020. augusztus 03.
Szőttes kiállítás megnyitója és bemutatása
Emri Gézáné szőtteseiből, kézimunkáiból.
2021. május 17.
2021. őszén megvalósult programjaink!
XXI. Mária-napi Kórustalálkozó Rudabányácskán.
2021. szeptember 05.
„Nótás Találkozón” való részvétel Sárrétudvariban.
2021. szeptember 18.
Mikóházi Falunapon való részvétel, ünnepélyes megnyitón fellépés.
2021. szeptember 25.
